
A Méregnaplók trilógia első része kellemes kis olvasmány volt, de érződött rajta, hogy a karakterek és az egész történet még nincs kiforrva. Bevallom őszintén, nem vártam túl sok mindent a folytatástól, de nagy meglepetés ért.
Ugyanis a második rész már sokkal izgalmasabbra sikerült és kidolgozottabb is. Jót tett a történetnek, hogy már nem csak egy helyszínen játszódik a nagy része, hanem most már kimozdulunk a Hulne-apátság területéről. Az utazás, főleg Jessamine útja pedig sok izgalmat és érdekességet tartogat. Mind a két főszereplőnk, Gyom és Jessamine is nagyon sokat változik, ki előnyére, ki hátrányára. Érdekes összevetni, hogy milyenek voltak ők még az első rész elején, és hova jutnak el a második rész végére. Nem kevesen fognak meglepődni ezen...
Ami kedves volt szívemnek, hogy még többet olvashattunk a növényekről, a hatásukról, természetesen a mérgekről is megtudunk egyet s mást. Akár azt is mondhatjuk, ők a könyv harmadik szereplői, hiszen hol hátráltatják, hol segítik a szereplőinket a maguk módján. Amit viszont sajnáltam, hogy ez a rész is elég vékonykára sikeredett, olvastam volna még tovább és tovább. :)
A harmadik, befejező rész megjelenését a Goodreads idén áprilisra írja, bár még se borítója, se címe, se fülszövege nincs. Reménykedem benne, hogy még idén megtudhatjuk itthon is, hogyan végződik Gyomék története.
A könyvet köszönöm a Lybrum Kiadónak!
Ui.: Ennek a résznek sokkal jobban tetszik a borítója, mint az előzőé.

no komment Kategóriák: ifjúsági Címkék: éjmély, kiadó, lybrum, maryrose, méregnaplók, wood
Jessamine egy eldugott helyen, a Hulne apátság romjainál lakik édesapjával, aki gyógynövényekkel gyógyítja a környékbeli embereket. Van egy méregkertje, melyben a legmérgezőbb növényeket gyűjtötte össze. Jessamine ide nem léphet be, de minden megváltozik egy furcsa jövevény érkezésével...
Miután letettem a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy 15-16 évesen teljesen beleszerettem volna ebbe a könyvbe. A misztikus kert, egy magányos fiatal lány...
Természetesen kicsit idősebb fejjel is nagyon élveztem a könyvet. Ez a legjobb szó rá: élveztem. Teljesen bele tudtam merülni ebbe a világba, ahol még annyival egyszerűbb és mégis ugyanannyira bonyolult volt az élet. Jessamine olykor nagyon is felnőtt, de néha gyermekes karaktere is ismerős számomra, mert ezt a kettősséget én is sokszor érzem magamban.
A növények és a kert az, ami az egész regény alaphangulatát megadja. A méregkert a tipikus tiltott gyümölcs, amelytől minék inkább óvnak és tiltanak, mi annál inkább vágyunk rá. Jessamine sem érti, miért nem bízik meg az apja benne eléggé ahhoz, hogy bemehessen. Az apa-lánya kapcsolat amúgy is a regény egyik meghatározó eleme. Az apa, aki folyton magára hagyja a lányát, és aki felesége halála után nem tud társaságot és enyhülést hozni a lánya számára.
Tudnék mit írni még a regényről, de az már erősen spoileres lenne. Annyit talán még leírhatok, hogy a regény végére a halál és az élet is új megvilágításba kerül, és a könyv vége még csak valaminek a kezdete... Én már nagyon várom a folytatást!

1 komment Kategóriák: szívszorító Címkék: maryrose, méregnaplók, wood
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0