Katniss az első részben lángra lobbant. A második részben teljes hőfokon égett. De egyszer minden lángnak ki kell hunynia. Hogy mi marad a lángok után? Hamvak. Hamvak mindenütt. Katnissnak ezekkel a hamvakkal kell a trilógia lezáró részében szembenéznie. Hamvakkal, amelyek eltakarják előle a dolgok valódi alakját. Szerelem vagy gyűlölet? Barát vagy ellenség? Élet vagy halál? A döntésein több múlik, mint eddig gondolta volna...

Nem hittem, hogy a harmadik rész ennyire komoly lesz. Persze az eddigi részek sem voltak mézes-mázosak, de a befejezés mindent felülmúlt. Nagyon depresszív a könyv hangulata, de ez nem panasz, mert a történet nagyon jó. Katniss karaktere itt teljesedik ki, és a többieknek is új oldalát ismerhetjük meg. Főleg Gale-en lepődtem meg, tőle nem számítottam arra a viselkedésre, amit ebben a kötetben tanúsít. Az új szereplők között is vannak nagyon jó karakterek, és örülök, hogy Finnick és Beetee itt sokat szerepel.

Magáról a történetről nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el semmi lényegeset. Katnissnek meg kell hozni a maga döntéseit, miközben nem mindig látja át, azoknak milyen hatása lesz, de hogy sok múlik rajta, az biztos. Folyamatosan jönnek a nagyobbnál nagyobb fordulatok, Collins remekül fokozza a hangulatot. De nem csinált egyáltalán sima kalandregényt a könyvből, rengeteg gondolkodni valót ad a könyv, és a történet karakterközpontú tud maradni. Engem személy szerint nagyon sok jelenet mélyen megrázott, a végén pedig folytak a könnyeim...

Nálam simán kiérdemli az év ifjúsági regénye címet az Incarceron mellett, és az év legjobbjai között van. Jövő márciusban pedig érkezik az első rész, Az éhezők viadala filmváltozata, amit már most nagyon várok.

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak!

(plusz egy csillag)

Az Éhezők Viadalának elolvasása után alig vártam, hogy kezembe vehessem a folytatást. Novemberben meg is jelent a könyv, de kicsit alulmúlta a várakozásaimat.

Nagyon érződik a könyvön, hogy a trilógia középső része. A történetnek nincs lezárása, és rengeteg elvarratlan szál van. Ez nem is probléma, hiszen tudjuk, hogy jön a harmadik rész, amely majd (remélhetőleg) szépen elrendez mindent. Inkább az a gond, hogy a könyv első felében nem túl sok a történés, a második fele viszont sokkal zsúfoltabb, és nem igazán olyan irányt vesz a történet, mint amire számítottam.

Ami viszont nagyon jó húzás volt az írónőtől, hogy a könyv elejétől tudható, hogy a győzelem ellenére Katniss gondjai egyáltalán nem oldódtak meg. Egyrészt Panem népe még mindig elnyomás alatt él, másrészt a Peeta-val és Gale-lel való kapcsolata is egyre bonyolultabb. Nagyon örültem, hogy a Kapitólium nagy felszínes értékrendje és bősége valamint a többi körzetben tapasztalható szegénység és éhezés kontrasztja még inkább megjelent a könyvben. Továbbá a Tizenkettedik Körzeten kívül végre több körzetet is megismerhettünk, és néhány lakójának életébe is belepillanthattunk.

Katniss ideges kirohanásai és hisztijei néha nagyon idegesítettek. De aztán belegondoltam, mit éreznék én, ha 17 évesen már öltem volna embert, Panemben kéne élnem és a családom és a saját életem is folyamatosan veszélyben forogna? Biztos vagyok benne, hogy én is képtelen lennék higgadtan kezelni a helyzetet...

Minden negatívuma ellenére még mindig nagyon szeretem a sorozatot, és nem győzöm kivárni a harmadik rész megjelenését. A Tizenharmadik körzet rejtélye, Katniss, Peeta, Gale sorsa, és Panem jövője úgy vélem, még sok izgalmat tartogat számunkra.

Első mondat: "Felébredek, hideg mellettem az ágy."

24 gyerek, 12-18 évesek. Minden körzetből egy lány és egy fiú. 24 indulnak el az Éhezők Viadalára, de közülük csak egy térhet haza... Jól tudja ezt Katniss Everdeen is, amikor húgát kisorsolják a Viadalra és ő önként jelentkezik helyette. Nem csak az életben maradás a tét, itt sokkal többről van szó...

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a regény egyszerűen fantasztikus. Katniss az egyik kedvenc regényhősömmé vált realista szemléletmódjával, egy 16 évesnél furcsa bölcsességgel. Apja halála után neki kell eltartani anyját és húgát, ami nem csak testét, hanem lelkét is megkeményíti. Minden tiltás ellenére a Tizenkettedik Körzeten kívül eső tiltott erdőben vadászik, hogy ételt adhasson a családjának.

A világ remekül felépített, amiben a történet játszódik. Nem a szokványos utópiával van dolgunk, rengeteg sziporkázó ötlet van a könyvben. Maga az Éhezők Viadala pedig maga a pokol. Tizenéves gyerekeknek kell gyilkolniuk egymást, és ha nem teszik, hát a Kapitólium tesz róla, hogy megtegyék...

Amikor a Viadalon van Katniss, mi is mindent átélünk, ami velünk történik. Nekünk is fájnak a sebek, mi is rettegünk, és alig várjuk már, hogy kikerüljünk erről a szörnyű helyről. Hiába óriási az Aréna területe, ahol a Viadalt tartják, az ember mégis végig bezárva érzi magát.

Ha egyszer belekezdesz a könyvbe, kín lesz letenni (ezért nem is ajánlom vizsgaidőszaki olvasását :) ). Szerencsére a könyvnek már folytatása is van, Catching fire címmel, ami jövőre fog megjelenni az Agave Kiadónál. A sorozat pedig trilógiává fog bővülni, hiszen az írónő jelenleg is dolgozik a harmadik részen, aminek nem tudok eléggé örülni!