
Gwendolyn nem született egyszerű családba. Mindenki kicsit bogaras körülötte, és még ő magának is furcsa kis titkai vannak... De legalább attól nem kell félnie, hogy időutazóvá válik. Vagy mégis?
Kerstin Giernek sikerült megírnia egy remekbe szabott ifjúsági könyvet, amelynek a témaválasztása (időutazás) is nagyon jó, és maga az egész történet végig izgalmas, kalandos. Sokszor az szokott a gondom lenni a mai ifjúsági könyveknél, hogy idegesít a főhős, de nagyon. Itt sem voltam tökéletesen megelégedve Gwen karakterével, de ő még így is nagyon szimpatikus maradt. Gordont nagyon felfuvalkodottnak tartottam, viszont ahogy lenni szokott, kiderül, hogy ő sem teljesen olyan, amilyennek mutatja magát.
Nagyon érdekes volt belelátni egy olyan család életébe, ahol több generáció él együtt, ráadásul unokatestvérekkel együtt. Lady Artista a maga uralkodónői stílusával szöges ellentéte a bogaras nagynéninek, amelyből vicces szituációk adódnak. Maga az alaptörténet, a Tizenkettek legendája és az időutazás is nagyon jól kidolgozott, jól mutatják ezt a fejezet elején található, az úgynevezett Őrzők könyvéből származó fiktív részletek.
Érdekes, hogy az alcím, az Időtlen szerelem arra utal, mintha ennek a történetnek a középpontja kizárólag a szerelem lenne. Pedig én egyáltalán nem így érzem. A szerelmi szál nekem mellékes volt, sokkal izgalmasabbak voltak az átélt kalandok, a családi kötelékek fontossága és a Tizenkettek történetének megismerése. Azt viszont tudni kell a könyvről, hogy kell hozzá egy szabad délután, mert letehetetlen, teljesen magába szippantja a gyanútlan olvasót, aki el se akarja hinni, hogy rohan az idő eme könyv olvasása közben...

no komment Kategóriák: ifjúsági fantasy Címkék: gier, kerstin, kiadó, könyvmolyképző, rubinvörös
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0