
A cím arra utal, hogy az író nem szigorú sorrendben meséli el élete eseményeit, hanem innen-onnan kiragad egy pillanatot, egy érzést, és azt bontja ki számunkra a fejezetekben.
Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter, európai parlamenti képviselő volt. Mindig is az esélyegyenlőség foglalkoztatta leginkább, a toleranciáért, az elfogadásrét küzdött. Ez kiterjedt a romáktól kezdve a nőkön át a fogyatékosok jogaiig. Emellett a hazai és a kinti politikai politikai élet aktív résztvevője volt, akiből akár még az első női köztársasági elnök is lehetett volna...
Könyvében nagyon őszintén beszél a múltjáról, erényeiről és hibáiról is, az életben és a politikai terén elkövetett ballépéseiről. Emellett viszont a sikereiről is megemlékezik, melyek önmagukért beszélnek. A politika az ő könyvében is egy teljesen más világként tűnik fel, de itt már nem érezzük annyira misztikusnak, kiismerhetetlennek. Megvannak a maga kegyetlen -olykor ésszerű, máskor nem- szabályai.
De nem csak politikáról szól a könyv, megismerhetjük Lévai Katalin felmenőit, az összetartó szerb közösséget, hogy milyen érzéssekkel fogadta az anyaságot, majd a nagymamává válást. Könyve nem csak önéletrajz, hanem egyfajta korrajz is, amely fontos mondanivalót hordoz.
A végefelé a könyv már kissé szájbarágósnak tűnik néhol, azonban addig nagyon élvezhető, olvasmányos, tanulságos. Bárcsak több ilyen őszinte megnyilatkozást olvashatnánk!
4/5
no komment Kategóriák: önéletrajzi Címkék: katalin, lévai, nélkül, táncrend
fotó: ChrissyMorin, sablon anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 2.0
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0