
Első mondat: "Szorította a csuklómat a kötél."
A Lakewood College-ba csak a legjobbak kerülhetnek be, meghívásos alapon. Amikor Sandra Palmer, a félén tizenéves lány megérkezik ide , még nem is sejti, mit is rejtenek a kastély falai...
Első hallásra A történet nagyon átlagosnak tűnik, viszont a könyv tele van jobbnál jobb ötletekkel. Viszont a megvalósítás egyszerűen pocsék lett. Miért akar valaki 155 oldalba belepasszírozni mindent? Kb. négy nap alatt játszódnak az események, és mire igazán feldolgoznál valamit, az író már száguld is tovább. A karaktereknek semmi, de semmi mélysége nincs, semmit se tudunk meg róluk (kivéve Sandrát talán), rohangálnak célok és okok nélkül.
Ráadásul mi az már, hogy az első fejezetben kb. a dolgok háromnegyedét elárulják? Nem csak részletet adnak a nagy leszámolásból, hanem maga az első fejezet a leszámolás. Egyszerűen az író nem hagyja kibontakozni a cselekményeket. Pedig vannak nagyon hatásos elemek, és a szereplőkben is sok lehetőség rejtőzött.
A Lakewood College-ról sem tudunk meg semmit, négy nap történései alapján nehéz is lenne... Sandra Palmernél pedig kevés idegesítőbb főszerplő van. Tipikus nyafka, én nem értek semmit lány, aki 2(!) találkozás alatt beleszeret Donnie-ba, akivel kapcsolatban kb. a könyv 3. oldalán megtudjuk, hogy vámpír, juj, micsoda meglepetés! :P
Ami még nagyon zavaró volt: sok helyen orbitális hibák vannak a könyvben. Az egyik szereplőt hol Judy-nak, hol Diane-nek szólítják, pedig csak egy neve van, és neki van egy bátyja, akit meg néha az öccsének titulálnak...
És hiába is reménykednék abban, hogy talán majd a következő rész jobb és részletesebb lesz, az is ilyen rövidke. Ráadásul ma már annyi vámpíros sorozat van, hogy az ember nem pocsékolja idejét/pénzét egy ilyen összecsapott fércműre...

kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0