

Első mondat: "Bill a számítógép fölé hajolt, amikor benyitottam a házába."
Sookie-nak kezd elege lenni: nem elég, hogy Bill titkol előle valamit, még bizonytalan időre elutazik, azt sem tudni hova. Amikor Eric azzal a hírrel jön, hogy Bill eltűnt, eltűnése előtt viszont egy Lorena nevű vámpírral csalta Sookiet, a lány nem tudja, hogy rohanjon Billt megmenteni, vagy hegyezze a karót...
A kicsit gyengébb második rész után a harmadik megint nagyon jó lett végre. Izgalmas, fordulatos és humoros. Új szereplőként tűnnek fel a vérfarkasok, köztük Alcide az, aki segít Sookie-nak Billt meglelni. Alcide az egyik kedvenc szereplőmmé lépett elő: egyáltalán nem olyan, amilyennek egy vérfarkast elképzelnél.
A másik nagy kedvencem Bubba lett: igaz, ő már korábbi részben is szerepelt, de itt még többet tűnik fel, és még többet lehet röhögni rajta. Egyszerűen remekül lett kidolgozva a karaktere, az egész háttértörténete.
Sookiet meg egyre jobban megszeretem: annyira aranyos, ahogy gyermeki csodálkozással fedezi fel az életében először látott ötemeletes bérházat vagy a szépségszalont.
Összességében nekem bejött ez a rész, de akinek az elsők sem jöttek be, ezzel se próbálkozzon.


Vágysz egy kis izgalomra, misztikumra, humorra? Nem akarod sokat törni a fejed, csak kikapcsolódni vágysz? Akkor Sookie története tökéletes számodra!
Végre egy könyv, ami nem akarja többnek mutatni magát, mint ami. Harris még 2001-ben írta meg könyvét, amikor a vámpírőrület még nem tombolt ennyire. Ő már akkor ráérzett, mi kell a népnek.
Sookie Stackhouse egy kissé hibbant pincérnő Bon Tempsben. Első látásra. Valójában gondolatolvasó, akinek ereje nagy része arra megy el, hogy kizárja a többi ember gondolatait. A lány egy olyan világban él, ahol már a vámpírokat a törvény jogokkal ruházza fel, és egy szintetikus vérkésszítménynek köszönhetően már nincs szükségük emberi vérre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is isznak emberi vért...
Sookie élete akkor fordul fel, amikor a bárba belép Bill, a vámpír, akit első találkozásukkor a lány rögötn megment. Eközben valaki a vámpírszerető pincérlányokat öldösi, és nem nehéz kitalálni, ki a következő célpontja...
Amit mindenképpen ki kell emelnem, az a regény humora. Nem az a térdet csapkodó, de az a kellemesen elmosolyodós, amit néha tudok hiányolni a könyvekből. Sookie elsőre butának, naivnak tünhet, de ez csak a látszat. Nagyon tetszik az, hogy olyan egyszerűen látja az életet, nem bonyolítja túl a dolgokat. Egyszeren gondolkodik, de az nem egyenlő azzal, hogy ostoba lenne. Ő a legerősebb pontja a regénynek, már az ő személyisége is elég lenne ahhoz, hogy faljuk a történetét. De emellett ott van még Bill, a kellemetlen vámpír haverjai, Sookie kollégái.. Mindegyikük külön egyéniség, nem csak papírból kivágott figurák.
Melegen ajánlom hát Harris könyvét nemcsak vámpírrajongónak, hanem azoknak is, akik nem húzódzkodnak a misztikus történetektől. Az utóbbi idők egyik legjobb (vámpíros) története!
A könyvből már sorozat is készült, True Blood címmel, melynek első évada a könyv első részét dolgozza fel, a második évada a másodikat, amelyet itthon novembertől kísérhetünk figyelemmel.
5/5
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0