Talán már az előző Luxe girlös könyvnél írtam, hogy én nagyon szeretem ezt a közeget, amiben a történet játszódik. Bár már az első kötet megmutatta a csillogás árnyoldalait, a második kötetben még több csontváz kerül elő a szekrényekből...

Diana Holland  maradt a Holland család egyetlen esélye, miután Elizabeth különös körülmények között a Hudson folyóba veszett. Miközben Diana unalmasabbnál unalmasabb alakokkal kénytelen találkozgatni az esküvő reményében, újra felbukkan Henry, és vele együtt Penelope Hayes is...

Az írónő végre rájött, hogy nem jó dolog, ha a csavart rögtön a könyv elején leleplezi, ezért a könyv eseményei és főleg a vége nagy meglepetéseket tartogat. Godbersen egyre jobban árnyalja szereplőit, egyre jobb jellemrajzokkal találkozhatunk. Különösen tetszett nekem Lina szála, aki próbál a társadalmi ranglétrán egyre feljebb és feljebb kapaszkodni, abban a meggyőződésben, hogy így Will szívét elnyerheti. De a magasság nagyon meg tudja szédíteni az embert...

Nagy kedvencem lett az a sorozat, ezért is szomorított el nagyon, amikor kérdésemre azt válaszolta az Ulpius Kiadó, hogy idén nem terveznek Godbersentől könyvet kiadni, vagyis nem folytatják a sorozatot. Ezért a harmadik részt már meg is rendeltem angolul, és megpróbálok megbirkózni vele. Ha annak az olvasása jól fog menni, akkor jöhet a negyedik, azaz az utolsó rész is.

Én csak ajánlani tudom annak a könyvet, akit érdekel, hogyan is élhetett az elit az 1800-as évek végén New Yorkban, és aki nem rémül meg egy kis romantikától...

Elizabeth Holland a tökéletes úri hölgy: szép, fiatal, illedelmes, és egy nagynevű család leánya. Vele ellentétben Diane, a húga szabad életet akar élni, és elege van a sok modorosságból. Henry is ugyanígy gondolkodik, de az apja házasságra akarja kényszeríteni. Lina, a Holland család cseléde szép ruhákat szeretne, Penelope, Elizabeth legjobb barátnője pedig egy ezerdolláros gyűrűt Henrytől..

A ergény 1899-ben Manhattanban játszódik. Furcsa elképzelni, hogy ahol ma égig érő felhőkarcolók állnak, régen pompás úri házak voltak, és az utcákon lovashintók közlekedtek. A hölgyek mindig kifogástalan öltözékben jelentek meg, és az urak még kalapot hordtak.

Ez a miliő az, ami engem nagyon megfogott a könyvben. Mindig vágytam arra, hogy gyönyörű ruhában menjek el egy bálba, ahol más dolgom sincs, mint várni a jóképű urakat, mikor is kérnek fel táncolni. Tudom, hogy mindez nagyon felszínesnek hangzik, de egy-egy este el tudnám viselni. Egy egész életre viszont nem.

Elizabeth is így van, hiszen egy cselédbe szerelmes igazából, viszont családját sem hagyhatja cserben. Végig a társadalmi konvenciók és a szerelme között ingadozik, hogy melyiket választja, talán nem nehéz kitalálni. Emellett nem maradhatnak ki a cselszövések, hazugságok, a csalárdság és az örök pénzsóvárgók sem a történetből.

Egyetlen hibája van a szememben a könyvnek, ami más számára talán nem is hiba: nagyon jól elszórakoztat, de nem igazán gondolkodtat el. A csillogás vs. igazi élet dilemmáját pedig már ezer könyvben olvastuk, és Godbersen műve nem sokat tesz hozzá ehhez a kérdéshez.

Viszont a kikapcsolódás garantált ezzel a könyvvel, aki csak ennyire vágyik, egy igazán szerelmes-csajos könyvre, annak bátran ajánlhatom.

Amúgy a sorozatnak összesen négy része van, itthon nemrég jelent meg a második rész, remélem, hamarosan a harmadikat is kezünkbe vehetjük.

U.i.: A borítóba meg beleszerettem, főleg, hogy olyan a tapintása, mintha a ruha redőit simogatnád... Na, ez is egy ilyen egyéni perverzióm, a domború borítók. :)