
Mivel is lehetne stílusosabban kezdeni az évet, mint egy féltégla könyvvel? :) Bár Weeks regénye magyarul már 2010-ben megjelent, én most jutottam el odáig, Lobo várólista-csökkentős eseményének keretén belül, hogy elolvassam. Bárcsak ne vártam volna ennyit!
Előre elnézést kérek kedves olvasóimtól, ha nem tudok kellően visszafogott és tárgyilagos lenni, de én ezt a könyvet imádtam! Nem csak magába szippantott, hogy alig akartam letenni, és a jött a "csak még egy fejezetet-effektus", hanem olyan érzésem volt, mintha egy kis időre én is a világ részévé váltam volna. Ott osontam a Telep utcáin Azothtal, Durzo Blinttel mentem gyilkos küldetésekre, és kihallgattam a király és embereinek beszélgetését. Cenaria világa egyszerre nyűgözött le és féltem tőle, ezt a földet ugyanis az orgyilkosok és szajhák uralják. Az ő szövetségeik, árulásaik és gyarlóságaik döntenek népek sorsa felett...
Azoth, aki később Kylar Sternné válik, az egyik kedvenc főhősöm lett. Mélyről indult, és kérdés, az orgyilkossá válást mennyire lehet felemelkedésnek tekinteni. Végig ez a legnagyobb dilemmája Kylarnek: a Telepen kellett volna maradnia, ahol kiszolgáltatott volt mindenki kénye-kedvének, vagy jól tette, hogy eladta a lelkét az ördögnek, aki nem más, mint az orgyilkosság művésze, Durzo Blint? Kicsoda egyáltalán Blint, akit a legtöbben csak elsuhanó árnyként ismernek? Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több kérdést és valamennyi választ is kapunk, amin aztán törhetjük jó ideig a fejünket.
Az árnyak útján olyan fantasy, aminek egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. A legjobb jelenetek és a legmélyebb gondolatokat képviselők Kylar és Blint közös jelentei. A mester és tanítványa kapcsolat az ő esetükben teljesen új értelmezést nyer, és gyönyörűség megfigyelni, miként alakul ez a kötelék.
Ebben a könyvben nincsenek igazán jó fiúk és rossz fiúk, hanem csak kevésbé rosszak és nagyon rosszak. Senkit sem lehet piedesztálra emelni, kivéve talán Logant, Kylar barátját, de az ő jósága el is nyeri méltó büntetését... Cenariában szinte senki nem képes tiszta maradni, hiszen itt a túlélés a lényeg, és egyesek ezért bármit képesek megtenni.
Tudjátok mi a nagy szerencsém? Hogy Az árnyak útján az Éjangyal trilógia első része. Kivételesen örülök, hogy egy sorozatról van szó, és hogy a második és a harmadik rész is megjelent már, különben súlyos elvonási tüneteket produkálnék. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy ismerkedjen meg Brent Weeks úr munkásságával, akiről nem mellesleg a könyv végén található interjúból kiderül, hogy egy piszok jó fej pasi. :) Higgyétek el, szeretni fogjátok.
A könyvet köszönöm borostyánnak és a Könyvmolyképző Kiadónak!
(és naná, hogy jár plusz csillag)

no komment Kategóriák: fantasy Címkék: árnyak, brent, éjangyal, kiadó, könyvmolyképző, trilógia, útján, weeks
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0