Folytatódik Róma történetének a bemutatása, csak itt nem ezer évet, hanem "csak" 150 évet élhetünk át együtt szereplőinkkel. Visszatér a Pinarius família, az egyre inkább alakját és jelentését vesztő, de szent ereklyeként őrzött fascinum. Ez az időszak a császárok kora, Róma történetének egyik legizgalmasabb része.

Ha a Rómáról azt írtam, zseniális regény, a Birodalomra nem is tudom, milyen kifejezést használhatnék. Még aprólékosabb, még kidolgozottabb, izgalmasabb és torokszorítóbb az első résznél. Végigkísérhetjük a korszak jelentősebb császárainak életét, mint Nero, Caligula, Domitianus, Claudius, Traianus, Hadrianus... Talán ebben az időszakban alakult át legjobban Róma látképe is, hiszen minden császár próbálta felülmúlni építészetileg elődjét, és díszesebbnél díszesebb építményeket emelni. Volt, aki szinte minden sarokra a saját szobrát állíttatta fel, van, aki csak egy szobrot készítettet, de azt kolosszális méretben, és volt, aki egy számára oly kedves ifjú képmásával hintette tele Rómát. Tűzvész, vulkánkitörés, viharok, mind-mind megtépázták a várost.

A fő nézőpont továbbra is a Pinarius család tagjaié, az ő életükön, sorsukon keresztül ismerhetjük meg a nagy történelmi eseményeket. Egyiküknek sem volt egyszerű sorsa, Saylor és a történelem annyi csapást mért rájuk, amennyit szinte hihetetlen, hogy egyáltalán kibírtak... Összesen öt családtag sorsát követjük végig, akiknek az élete valamilyen úton-módon összefonódik mindig az aktuális császáréval.Ebben az időszakban jelentek meg az új vallások is, mint a kereszténység, és a filozófia különböző ágai is virágoztak.

Meg kell valljam, voltak egyes részek, aminél legszívesebben "elfordítottam volna a fejem". A kegyetlenebbnél kegyetlenebb kivégzések, a gladiátorharcok, a császárok ilyen-olyan kínzásai gyomorforgatóak, felháborítóak voltak. Mivel akkoriban az embereknek szinte semmilyen szórakozása nem volt, ezért ezek a játékok voltak az unalmas hétköznapok fénypontjai. Furcsa belegondolni ma már, hogy voltak képesek végignézni a különböző testek darabokra szaggatását, az élve megégetést stb. Persze, az emberek ma is néznek tévében ilyeneket, de ez nem ugyanaz, mintha a főtéren kéne végignéznem élőben, hogy a szomszédomat felkoloncolják...

Ezt a könyvet még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak annyira a történelemért. Alig várom, hogy Saylor bemutassa nekünk saját interpretálásában Róma bukásának történetét. Csak írja már meg azt a kötetet minél gyorsabban. :)

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

Steven Saylor nagy fába vágta a tollát: Róma történetét mutatja be nekünk remény formájában, egészen Kr. e. 1000-től Kr. e. 1-ig. Mindezt két család történetén keresztül, akik hol segítik egymást, hol pedig versengenek. Láthatjuk, milyen volt Róma, mikor még egy sima kis dombvidék volt, majd hogy vált várossá és birodalommá. a Gracchusok, Sulla, Caesar, Kleopátra, Antonius mind-mind feltűnnek az évszázadok kavalkádjában.

Tartottam kicsit ettől a könyvtől, nem is hossza miatt, hanem inkább azért, hogy nem lesz-e túl száraz, unalmas. A könyv szerencsére kellemes csalódást okozott. Kellően ötvözte az izgalmat, a leíró részeket és Róma történelmének bemutatását. Remekül egyensúlyozott a kettő között. Bár azt azért tudni kell, hogy ezen a könyvön nem rágja tövig az ember a körmét. Inkább a tudását és a látókörét szélesíti.

Nekem eddig Róma nem jelentett túl sokat. Persze, tanultam róla az iskolában, meg tudom, hogy az örök város, Circus Maximus stb., de ez a tudás édeskevés. A könyvnek köszönhetően most már Róma élővé vált számomra, illatokkal, ízekkel, emberi érzésekkel, vágyakkal, kínokkal telt meg. Bepillantást nyerhettem az átlag római és az uralkodók életébe is. Megismerhettem ősi szokásaikat, rítusaikat, hogy miben és kiben hittek. Nem mondom, hogy most már mindent tudok erről a hajdan virágzó birodalomról, de lényegesen többet, mint eddig.

Nekem nagy segítségemre volt a könyv elején a családfa, anélkül nehéz lett volna néha követni, ki kinek a kicsodája. A minden fejezet elején megtalálható térkép segítségével pedig jól érzékelhető, hogy is változott Róma az évszázadok múlásával. Le a kalappal Saylor előtt, hogy képes volt ennyi erőt, energiát fektetni abba, hogy egy igényes történelmi regénnyel örvendeztesse meg olvasóit.

A könyv folytatása, a Birodalom is megjelent mér itthon is, amely "csak" 150 évet ölel fel, de milyen 150 évet! Kíváncsi leszek a császár kori Rómára nagyon. :)

A XVI. században járunk, VIII. Henrik épp most fogyasztotta el az ötödik feleségét, és már megvan a hatodik kiszemelt is Parr Katalin személyében. Matthew Shardlake ügyvédnek egy nehéz esettel, egy elmebajos fiúval kell megbirkóznia, miközben megölik egy barátját. Ráadásul kiderül, hogy másokat is megölt barátja gyilkosa, és a szálak egyre magasabb körökbe vezetnek és lehet, hogy maga Parr Katalin is érintett az ügyben...

Szeretem a történelmet, szeretem a krimiket, így egy történelmi krimi tökéletes számomra. Sansom nagyon hihetően jeleníti meg előttünk a középkori Angliát, ahol tombolnak a vallási ellentétek, a királynak egyre rosszabb a híre, a koldusok ellepik egész Londont, és jó páran a világ végét rettegik. Shardlake uramnak ilyen viszonyok közepette kell egy a valláshoz, azon belül is az Apokalipszis eljöveteléhez kapcsolódó, nagyon kényes ügyet felderítenie. Nagyon megszerettem az ő figuráját, olyan életszerű, végtelenül szimpatikus. A többi karakter is remekül ki van dolgozva, lehet őket szeretni és utálni is (Thomas Seymour például állandó piperkőcködésével az utóbbi kategóriába tartozik).

A krimi szál is nagyon jól kidolgozott, a gyilkosságok hátborzongatóak, a gyilkos kiléte a könyv legvégéig rejtély marad. Van egyfajta "perverz" vonzódásom azon könyvekhez, amelyben valamilyen misztikus, rituális okból gyilkolnak, nem csak úgy vaktában vagy valami szerelmi/féltékenységi okból. A Jelenések könyvéből vett idézetek meg az egész regény hangulatát még vészjóslatúbbá teszik.

C. J. Sansomtól ez volt az első regény, amit olvastam, de meggyőződésem, hogy nem az utolsó. A Matthew Shardlake sorozatban már megjelent a Kard által, a Sötét tűz, Az uralkodó és negyedikként az Apokalipszis, külföldön pedig már a sorozat ötödik és egyben befejező része, a Heartstone, amelyet remélem hamarosan magyar nyelven is olvashatunk.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

A másik Boleyn lány VIII. Henrik uralkodásának ideje alatt játszódik, a 16. századi Angliában. Főszereplője Mary Boleyn, akit a családja megpróbál felhasználni annak érdekében, hogy egyre feljebb jussanak, amikor pedig nem válik be, Annát, a másik Boleyn lányt állítják a helyére...

Mary életén keresztül bepillanthatunk abba, milyen is lehetett egy királyi udvar a középkorban. Pompa, fényűzés, tánc, ének, folytonos szórakozás. Mindez azért, hogy a király nehogy rosszul érezze magát. Minden az ő személye körül forog, mindenki az ő kegyét keresi. Nem számít, milyen áron, de a királynak jól kell éreznie magát, vagy a haragját egész Anglia megszenvedi.

Minden mulatság, minden pletyka, minden felszínesség ellenére az udvarban is emberek élnek, akik ugyanúgy szeretnek, szenvednek, mint a köznép, aki csak a talmi csillogást látja. Mary egész családja ennek a csillogásnak, a hatalomnak a rabja, és mindhárom testvér, Mary, Anna és George boldogságát is képes feláldozni a családja ezekért. Leginkább George az, aki szavakba is meri önteni, mennyire elege van már a felszínességből, és mennyire vágyik egy másik életre. De az udvart és húgait ő sem meri otthagyni, és mindenben engedelmeskedik a családnak.

A történelemkönyvekből mindannyian tudhatjuk, milyen tetteket vitt végbe VIII. Henrik, mi is lett végül Boleyn Anna sorsa. De a könyvnek nem is a történelmi események szikár bemutatása a célja, sokkal inkább az, hogy megmutassa, hogyan is érezhettek ezek az emberek, akik olyan távolinak tűnnek számunkra most már. Egy olyan korba pillanthatunk be, amikor a nők a legtöbb esetben nem értek sokat, a dolguk az volt, hogy mindenben engedelmeskedjenek családjuknak, és egészséges utódokat hozzanak a világra. Aki erre nem volt képes, annak örökre megpecsételődött a sorsa.

Ma az embereket a különböző sztárok élete foglalkoztatja, ki vannak éhezve a pletykákra. A középkorban sem volt másképp, csak ott a király és az ország vezető emberinek életébe kívántak az emberek bepillantást nyerni. Akkor még nem voltak fotósok, újságírók, internet, volt helyette viszont szóbeszéd, ami talán még rosszabb volt egyes esetekben, mint a mai média... A közhangulat alakulása nagyon fontos volt az uralkodó számára, nem engedhette meg magának, hogy ne szeressék és tiszteljék őt.

Gregory könyve számomra nagyon sokrétűen mutatta be ezt a korszakot, annak számomra hihető lenyomatát kapjuk meg. Mindemellett a könyv végig izgalmas, én nem unatkoztam egy percig sem. Bátran merem ajánlani a történelem és a középkor szerelmeseinek is, vagy csak azoknak, akik egy jó és elgondolkodtató történetet szeretnének olvasni.

Kéjnők befolyásolták volna a trianoni-szerződés aláírását? Vagy George Clemencau magyar menye? És hol is történt meg az aláírás: a Kis- vagy a Nagy-Trianon palotában?

Ablonczy Balázs nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, a Trianont övező legendáknak jár utána. egyrészt nem egyszerű felfejteni, egy legenda mikor és hol keletkezhetett, másrészt ma Magyarországon ez a téma nagyon kényesnek számít.

A szerző mégis képes volt jól teljesíteni ezt a feladatot. Nagyon sok forrásmunka felhasználásával járt utána a különböző legendáknak, és próbálta őket minél több szempontból és minél aprólékosabban ábrázolni. Számomra rengeteg újdonságot, az előtt sehol máshol nem olvasott információkat tartalmazott a könyv.

Ami nagyon szimpatikus volt még, az a szerző hozzáállása. Nem próbálta meg magát elfogulatlan, külső szemlélőnek beállítani, hiszen az ő felmenőit is érintette Trianon. Ennek ellenére az ember mégsem érzi úgy, hogy Ablonczy Balázs ítélőképességét az érzelmei rontanák.

Bennem mégis maradt egy kis hiányérzet. Talán többet olvastam volna még a legendákról, talán magáról Trianonról. Most értettem meg igazán, hogy mennyire keveset tudok a történelemnek erről a részéről, és ez szerintem nem csak az én hibám. Jó lenne, ha az oktatásban is többet lehetne hallani Trianonról, és minél hitelesebben. Ez a könyv jó kiindulópont lehet a téma iránti érdeklődés felkeltésére, ezért bátran ajánlom mindenkinek.

A könyvért köszönet a Jaffa Kiadónak, a Freeblognak, és Lobonak!