
"A manga (漫画) a képregény japán nyelvű általános elnevezése, Japánon kívül a japán mangák jellemző stílusában készített képregényekre használják, szűkebben csak a Japánban készültekre. Alkotóit mangakáknak hívják." (forrás: Wikipédia)
Az angol illusztrátor és képregényrajzoló Emma Vieceli nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, Shakespeare egyik leghíresebb drámáját ülteti át képregénynyelvre. A klasszikus történetet a 2100-as évekbe helyezte át, és cyberpunk környezetet alkotott köré.
Valójában nekem még nem volt azelőtt szerencsém mangához, így a stílus számomra egyáltalán nem volt ismerős. A rajzok valóban szépek, viszont amikor előjött az a tipikus forma, amikor a szereplőket összenyomják, és különböző vicces fejeket rajzolnak számukra, az nekem nagyon nem tetszett. Ráadásul úgy éreztem, Hamlet történetéhez nem illettek ezek a képkockák.
A cyberpunk környezet nem igazán tesz hozzá vagy vesz el a történetből, valójában szinte feleslegesnek éreztem. Valahogy én úgy érzem, hogy a Hamlethez nem illik túlságosan a képregényforma, mert a lényegi történések Hamlet lelkében, elméjében játszódnak le, amit képileg nem igazán lehet ábrázolni.
Azért összességében nem volt annyira rossz élmény ezt a képregényt olvasni, mint az talán az előző soraimból leszűrhető lenne. A rendes rajzok tényleg szépek, és azért a történetet is meg lehet ismerni nagy vonalakban. Hiú ábránd, de nagyon jó lenne, ha a fiatal korosztály, akik kezükbe veszik ezt a képregényt, kedvet kapnának az eredeti mű elolvasásához.
A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak és Lobonak!

A képregények való ismeretségem eddig a Garfield és a Kázmér és Huba ismeretében merült ki. Ideje volt már valami "komolyabb" művet is a kezembe venni.
Mit keres egyáltalán egy képregény a Time magazin "A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923-tól napjainkig" listáján? És mi ez az egész felhajtás ekörül a mű körül? Mindezeket nem értettem, amíg én magam nem olvastam el a Watchment. A mű eredetileg 12 részben jelent meg, amelyet itthon a Carthaphilus Kiadó három kötetben jelentett meg.
Eleinte nehéz volt figyelnem arra, hogy ne csak a szöveget olvassam, hanem a képkockákat is figyeljem. Ugyanis a Watchmenben minden egyes apró részletre oda kell figyelni. Vannak folytonosan visszatérő motívumok, amelyek fontos mondanivalót hordoznak. Minden kötet végén vannak magyaarázatok, kiegészítések, amelyek segítenek abban, hogy ezeket a motívumokat megértsük.
Nem hittem volna, hogy egy képregény képes olyan mély mondanivalót megjeleníteni, melyet a Watchmen tartalmaz. A világégéstől való félelem, a maszkos igazságosztók félelmei, kétségei, egyáltalán a határ a jó és rossz között mind megjelennek. Vajon elkerülhető Földünk pusztulása? És min múlik egyáltalán egy mindent eltörlő háború kitörése? A hatalmon lévők döntései, vagy hétköznapi emberek alakítják a világ sorsát?
A Watchmen véleményem szerint a mestermű kategóriába tartozik, és sikerült felkeltenie bennem a vágyat arra, hogy más, hasonló képregényeket is kezembe vegyek.
(plusz egy csillag)
kép: Paradise, sablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0